Harc a szalamandrákkal


Sajóvárkony azzal véste be magát Magyarország történelmébe, hogy Mekcsey Istvánt, Eger hős alkapitányát itt verték agyon a jobbágyok adószedés, rekvirálás miatt alig fél évvel a várostrom után. Egyébként egyszerű falu volt mindaddig, amíg a szomszédos Ózdon beindult a vaskohászat, és végül az újonnan keletkező város be is nyelte – mármint névleg, mert igazából kimaradt mindennemű városiasodásból, és megmaradt falunak. Illetve hát jó lenne, ha falunak maradt volna meg, mert a sorsa az utóbbi húsz-harminc évben sokkal lesújtóbban alakult: lényegében cigánytelep lett, mint egyre több és több település akár a környéken, akár Borsodban, akár Kelet-Magyarországon.


Karel Capek méltatlanul feledésbe merülő kiváló cseh (egyébként zsidó) író rendkívül jó és elolvasásra feltétlenül érdemes könyve, a Harc a szalamandrákkal arról szól, hogy egy újonnan színre lépő faj, a szalamandra fokozatosan teret nyer mindenhol, a világot a maga képére és hasznára alakítja, és végül teljesen tönkreteszi. Az író nyilván nem a cigányokra gondolt – bár ki tudja -, de akaratlanul is telibe találta azt, ami egyebek között Borsodban, illetve hát mind nagyobb területeken folyik.

Még nem találkoztam olyannal, aki nem képzelte volna magáról, hogy ő ismeri a cigányokat. Pedig legtöbben dehogyis ismerik. Alighanem én sem. Csak azok ismerik, akik a legközvetlenebbül ott kénytelenek élni az elcigányosodott lakókörzetben. „Ha itt élnél, már nem élnél” – valami amerikai akciófilm szlogenje volt ez, de telibe találja a Sajóvárkony-feelinget.

Várkonyi kísérőm, Misi is elkötelezett lokálpatrióta létére már átköltözött Ózd egy viszonylag jobb részébe. Belefásultan mutogatja a romokat, a vigasztalan, elhagyott csatatérre emlékezető utcákat. Szemrehányóan magyarázza, hogy nem lett volna szabad hagyni, ami történt. Sajóvárkony a virágkorát az 1920-30-as években élte, amikor a vesztes háború és Trianon után a fokozatosan életre kelő és a revansra készülő országnak szüksége volt a vasra, és a környék lendületet kapott tőle. Igen ám, de az ötvenes években a még újabb vaskonjunktúrában már erőltetett, inorganikus idetelepítések következtek, jelentős hányadban szabolcsi és egyéb cigányokkal segédmunkásnak, és az egyébként színmagyar, egészséges község lényegileg változott meg. aztán 1990-től kezdődően végképp megroppant. Jelenleg úgy tűnik, végleg.

Megkérdeztem Misit, szerinte mit lehetne tenni. Azt mondja, hogy a romokat mind el kellene dózerolni, a félig romokat is, minél többet. Ami van, az legnagyobbrészt bárcsak ne lenne, és annál már az üres mező is jobb volna. Aztán a megmaradó kis mag már könnyebben életképesebbé tehető szerinte, és jobban jönnének befektetők, gazdálkodók.

Meghagyom ebben a hitében, hiába hogy kilátástalan ez a verzió is. Egyébként hátha neki van igaza, adjuk meg azt a parányi esélyt a gazdasági, jogi, szociális, politikai és ki tudja milyen akadályokkal szemben. Egyedül a templom felújítása 38 millióba kerülne, pénz pedig egyáltalán nincs. Hiába, hogy a templom nem közvetlen gazdasági tényező, de talán tényleg azzal kellene kezdeni, mert ha nincs centrum, akkor semmi sincs.

A helybeli politikusok, város”vezetők” őszintén szólva magasról tojnak az egészre. Nincsenek megoldási ötleteik, de nem is erőlködnek vele. Inkább megkeresik – azt bezzeg megtalálják! -, hogy hogyan lehet hasznot szedni a helyzetből. Cigánytámogatásra mindig van központi és uniós pénz, és abból a kezelők, vagyis a helyi ”vezetők” szépen tudnak lecsipegetni.

Misi óvatosan megpendíti, hogy a közelben működő General Electric összeszerelőüzemre alapozva hátha meg lehetne próbálkozni a leválással, mint Berente Kazincbarcikáról, és akkor volna Várkonynak saját adóbevétele. De hát ez itt és most már sci-fi, és különben is akkor Ózd húzhatná le a rolót órákon belül. Úgyhogy már az ötlet is szomorú.

Arra a kérdésre, hogy a cigányokkal mit kezdene, határozatlanul vállat von, és olyasmiről beszél, hogy meg kell szabadulni tőlük valahogyan.
Hát éppen ez a bukfenc. Mert a cigányoktól nem Várkony szabadul meg, hanem mások a sajátjaiktól igyekeznek megszabadulni, és például akár éppen Sajóvárkonyra. Kicsiben Ózdon belül a más részekből, nagyban pedig más vidékek Ózdra. Ez a tili-toli jól megfigyelhető. De már túl sokáig nem mehet így, sorra elfogy a mozgástér, és csak a besatírozható területek növekszenek, nevezzük így szelíden. A fizikai pusztulás forgatókönyve meglehetősen ismert. Lerombolnak, lebontanak maguk körül mindent. Végül a saját házaikat is. Ez a megélhetésük, ez a táplálékuk. Megeszik a környezetüket, a gazdatestet. A látványból elemi erővel értelmet nyer a radikális nemzeti zsurnalisztika egyik közhelye, hogy a cigányság biológiai fegyver. Hiszen a hatása végül nem különbözik mondjuk a nehéztüzérségétől.

A maradék magyarok leginkább öregek, akik ottfelejtődtek. Bezárkóznak, magas kerítéseket húznak fel, leeresztve tartják a redőnyt, üvegcserepeket cementeznek a kerítésük tetejére bemászás ellen, és félnek. Egyéb cselekvési lehetőségük nincs. Sőt már elköltözni sem tudnak úgy, mint azok, akik tíz vagy inkább húsz évvel ezelőtt sikeresen elmenekültek, mert a házukért ők már nem kapnak pénzt, hiszen ki akarna pont itt ingatlant venni. A csapda már bezárult. Sajóvárkonyon is, egy egész sor környékbeli és távolabbi községben is, alighanem már Ózdon is, a tendencia pedig mélyülő és táguló.

Tessék megnézni a képeket, és gondolkodjunk a vér nélküli megoldáson.
[Nagyításért katt a fotókra]


Tájkép, Ózd-Sajóvárkony
Mint ahová a bomba csapott











Trianon-emlékmű: ilyen volt
Trianon-emlékmű: ilyen lett
















Keresztet vethetünk rá
Mint Sztálingrád















Ennek sincs sok hátra
Délkelet-Ázsia









 

Tipikus cigányputri
A fertőzés góca











A földkupacnak látszó dolog lakóház volt
Viszonylag új és modern - volt












Mint Szarajevó
Mad Max












Azok emlékműve, akik hazáért adták az életüket
Ez a főutca











A gyógyszertár már üres, kifosztva, ablakai betörve
Mekcsey István agyonverésének helyén












Írmagja sem maradt
Ez volt a tradicionális palóc építészet












Ózd-Alsó vasúti megállóhely Sajóvárkonyon
Innen már egyenes a sorsa
















7 kommentek:

Quedra írta...

A jelenkori képek nem szívmelengetőek.

De cserébe úgymond politikai, vagyis relatíve békés megoldás mostani elgondolásaim szerint nem biztos akadna. Mer' ugyan ha (mint valamikor a setétnek nevezett középkorban) valami fura varázslat folytán a helyi népek levetnék magukról a félős kabátot, s szépen összetömörülvén szertezavarnák a kártékony elemeket - jelen esetben ugye a cigányokat - azzal ugye elérnének egyfajta... változást. Azért nem javulást mondok, mer' ahhoz bizony némi idő kell, hogy a romokat eltakarítsák és kezdjenek valamit, ami hasznos, meg emeli a morált.
S ez persze manapság szemet rasszistáskodás lenne, hisz szerencsétlen sanyarú sorsú cigányokat, mindég mindenki csak elnyomkodja, meg bántsa! Megoszt hova is mennének? Hisz akik ismerik őket (vagyis a környékükön éltek) azok ugye a tapasztalásaik alapján nem kifejezetten segítőkész. S ahogy lenni szokott az ilyen megoldásokra rögtön a fél világ idekűdené a mindenféle emberi jogi szervezeteit és itten siránkozna mind egy csomóba. Szépen megszerkesztett koreográfia szerint. Még tán véresre is ostoroznák magukat a nagy szolidáris együttérzésben... Aztán egy idő után szépen hazamennének a kényelmes lakókörnyezetükbe, ahun még érintőlegesen senincsen párszáz mérföldes körzetben cigány ember.

Az mondjuk elég érdekes dolog, hogy a cigányság bizonyos része (s itt most nem a saját népükön élősködő, meg belőlük sápot húzó pofákra gondolok), hogy-hogynem valami kacifántos módon mégiscsak betagozódott a jelenlegi társadalomba. Jópár éve - évtizede/százada. Ezen cigányok viszont ugyanolyan rasszistákok, mint a jelenlegi magyar társadalom, hisz ők se tök boldogok, ha kétkezi munkájuk eredményét a saját népük tagjai szertelopják - de cserébe részesülnek egy csomó előitéletben. (A kommenizmus eszméje némely arcokban igen erős. Értem ezalatt; minden tulajdon közös.)

Szóval fogas kérdés ám ez.
De talán az lenne a valódi megoldás, ha rájönnének a népek az okot kellene megszüntetniük. Vagyis leszokni a pofátlanságról, a javak bűncselekmények során való megszerzéséről, megtanulni normálisan (a jelenlegi kulturális szintnek megfelelően) élni. Rögtön nem lenne megkülönböztetés, rasszistáskodás, meg cigánykérdés.
Csak normális, rendes élet.

Depersze... a mai világban ez sci-fi-nek minősülő elgondolás.
Sajnos.

ProliProfil írta...

A kilincsorrú országrablók egy lövés nélkül foglalhatják el (egyelőre) Kelet-Magyarországot, majd később, egész kis hazánkat.
Sőt, számukra is mi fogjuk fizetni a felújítást. Ami bizony nem kis pénz, mert ők nem költöznek ám akármibe.
Hogy, a cigányokkal (mikor már magyar nem lesz a szülőföldjén) legvégül mi lesz ?
Mennek a palesztinok után. Senki nem fogja siratni őket.

Karina írta...

A cigányokra kell bizni a települések tönkre tételét. Ők az előretolt helyőrség. Itt, megint győzött a "száraztészta akció".A bibsik meg mosolyogva hátra dölnek újra és újra megállapítják: megint nyertünk egy pár négyzet kilómétert, itt már csak dózerolni kell, jöhetnek az "új honfoglalók." ( nem árt az előrelátás ha tarhatatlan lesz végleg a helyzet )

Kojak írta...

A Hajdú-Bihar megyei Egyeken sem különb a helyzet.Albumom van a pusztításról.Amióta egy bolsi volt polgármester beköltöztette a "szalamandrákat" az Attila-telepről, azóta pusztul a település.Először a legszélső Fasor u. semmisült meg, majd ahogy beljebb követelőztek, úgy romboltak tovább.
Hallottam olyanról, aki a negyedik házat követelte, mert az előzőeket már lerombolta. Természetesen ingyen.Mert nekik jár.Kihalt magyarok szép parasztházait veretik így szét.
Nagyszög, Tuka, a volt Kendergyár-telep már szinte teljesen kihaltak,Nagyszög településen már csak egy-két ház van, csak a villamos hálózat mutatja az egykori utcákat.E településeket azonban a politika semmisítette meg iskolák, intézmények bezárásával.
Karina, jól látod, és a jelenségek bizonyítják a politikai akaratot, eddig még bárki is volt hatalmon. Az is furcsa, hogy a "nagyok" ingatlanjait nem veszik célba.
Valahogy fel kellene nyitni a szemeket.Nemcsak ez ügyben.

Krisztina írta...

Na jó! Nem pártolom a cigányokat, nehogy félre tessenek érteni kedves Olvasók, de egy komoly kérdére: cigánykérdés, nem lehet azt válaszolni, hogy: dózer!
Bár nem a tisztem a helyzetük megoldását agyalni, hisz Nekünk magyaroknak van mivel foglalkizni, mégis agyalnom kell rajta és nem mondhatom azt, hogy: dózer.
Mégis mit kellene legalább gondolni?
Értelmes megoldási stratégiákra lennék kíváncsi

Reménytelen, már döntöttek helyettünk írta...

Nos ha volna politikai akarat akkor a mostani törvényekkel és egy (a csendőrség mintájára átszervezett ) rendőrséggel lehetne egy élhető országot csinálni.
Pl:rendőr nem dolgozhat a saját lakhelyéhez mért 100 km-en belül.
Emberileg érthető de elfogadhatatlan ,hogy ha a nem intézkedést firtatják a rendőrnél akkor azt válaszolja ,hogy az ő gyereke is azon az utcán jár mint a bűnelkövetők nem kockáztatja ,hogy baja essen.
De ez balga álom ,hiszen valószinűleg nyomják már azt az EU-s térképet ahol borsod már mint cigányisztán szerepel.Nem véletlen az európai károgás és visszatoloncolás.

amalka írta...

A dózer, getto, sortűz stb. nem járható út, nyilván az ember felháborodásában javasol ilyet. Nem alkalmazhatunk a lakosság egy részénél más mércét, mint a többinél, ez a cigányság ártatlanul szenvedő részével szemben sem lenne igazságos. Ahogy a cigányságot, mint etnikumot pátyolgató hozzáállás sem helyes szerintem. A legegyszerűbb és célravezetőbb megoldás a probléma helyben való megoldása lehet, vagyis a törvény következetes betartatása, polgárőrség, erős rendőrség.

Megjegyzés küldése

Kedves Kommentelők!

A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.

Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.

Köszönjük!

Radical Puzzle

 
látogató számláló