A halottakat is átvizsgálják

Gondolom, azt az orosz legendát sokan ismerik, ami a Moszkva és Szentpétervár közötti vasútvonal építésével kapcsolatos. A történet szerint a mérnökök azon vitatkoztak, hogy a két város közötti távolságot, hogyan lehetne a legcélszerűbben vasúttal összekötni. A hosszas vitát elunva I. Miklós cár egy tollvonással megoldotta a problémát. Idegességében megfogta az első kezeügyébe akadó vonalzót és húzott egy egyenest a térképre a két város között.

Azonban a nagy kapkodásban hiba csúszott a műveletbe, mert a cár körme kicsit átlógott a vonalzón. A ceruza megugrott és ennek köszönhetően, az egyébként nyílegyenes vonalban egy kiugrás keletkezett. Az uralkodónak azonban senki sem merte észrevételezni ezt a kis ügyetlenséget, és így, a két város közötti közel 650 km hosszú vasútvonalat a „tervek” szerint építették meg. Az út szinte teljesen egyenes, csak Novgorod közelében van egy 17 km-es félköríves szakasz benne, ami a legenda szerint híven követi a cár ujjának vonalát.

A cár ujja
[nagyításért katt a fotóra]

Hogy az ilyenfajta tervezés Oroszországban manapság mennyire elterjedt, azt igazából nem tudom, de az biztos, hogy a kelet-ukrajnai Vyselky is valami hasonló dolognak eshetett áldozatul.

Történt ugyanis, hogy 1991-ben, amikor felbomlott a szovjet birodalom az ukrán-orosz határt úgy jelölték ki, hogy az egyszerűen keresztülmetszette a települést. Így van olyan ház, aminek az egyik fele az ukrán, a másik pedig az orosz oldalon található.

Vyselky
[nagyításért katt a fotóra]

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a két ország között útlevél és vámvizsgálat nélkül nem lehet közlekedni, ami ugyancsak megnehezíti a falu ukrán részén élő mintegy 30 ember napi életét. A kórház, a posta, a kocsmák és az üzletek az orosz oldalon vannak, így aki be akar vásárolni, az vagy elutazik a több kilométerre lévő első ukrán településig, vagy mind menet, mind jövet felvállalja, hogy vámvizsgálatnak kell alávetnie magát.

A határ
[nagyításért katt a fotóra]

Az orosz határőrök pedig nem elnézőek. Meg van szabva, hogy mennyi árút lehet átvinni egy embernek, de azt is csak úgy tehetik meg, ha számlával igazolják a bevásárlásaikat. A hírek szerint olyan is előfordult, hogy a kicsit több vodkát fogyasztókat, csak a kijózanodás után engedték át a határ túloldalára.

A legabszurdabb állapotokat azonban mégsem ezek az esetek okozzák, hanem az, amikor az ukrán oldalon haláleset történik. Mivel a temető is az orosz oldalon található, ezért a szertartásokat csak különleges engedélyek birtokában lehet megtartani. A helyzetet tovább rontja, hogy a temetőbe vezető út úgy kanyarog, hogy a gyászolóknak kétszer is át kell lépniük a határt, ami „természetesen” kétszeri vám és útlevélvizsgálatot jelent.

És az események innentől már átváltanak egy olyan dimenzióba, amit igazából nagyon nehéz kommentálni. A vámosok félreállítják a gyászmenetet, mindenkit megvizsgálnak. Az eljárásból a halott sem maradhat ki, így a holttesteket is megmotozzák, hogy nehogy véletlenül tiltott dolgot csempésszenek át a koporsóban.

A helyzet tarthatatlansága minden érintett számára világos, de a dolgokon változtatni arrafelé, nem könnyen lehetséges. A Moszkovszkij Komszomolec című lap beszámolója szerint az orosz fél már egyszer kezdeményezte a település egyesítését és felajánlott 10 hektár földet az ukrán oldalon lévő 14 portáért cserébe. Azonban a tárgyalások elakadtak és az áldatlan állapotok tovább keserítik az ott élők életét.

Az ember első hallásra azt gondolná, hogy Vyselky esete teljesen egyedi, de sajnos ez nem így van, hisz van egy magyar falu, aminek a lakóival ugyanez történt. Azonban a dolog a mi esetünkben még abszurdabb, hisz Nagy- és Kisszelmenc jelenleg a szlovák-ukrán és így egyúttal a schengeni határon is fekszik.

Az ő történetüket majd legközelebb mesélem el.